Technikai kategória:
Talán a Mégane 3-ból az egykilences dízel kupé nem a legjobb formája az első találkozásnak. Sportos? Hááát... Kényelmes? Ugyan. Vagy talán praktikus? Na jó, hülyeségeket ne kérdezzünk... akkor: szép? Igen.
Már egy indítás után is jól érezhető, hogy nem kellene erőltetnie a Renault-nak a régi 1,9 literes dízelt, amikor ott az új kétliteres. Ez a régi viszont szíjas, kiegyensúlyozó tengelyek nélküli, ezért még vibrál is, alapjáraton valami berezonál tőle hátul, a xenonlámpa meg rezeg, mint miskolci kocsonyában a béka. Ráadásul elindulás után sem szűnik meg azonnal a kormány, a pedálok és a váltókar bizsergése.
Kulturáltságban nem veszi fel a versenyt például egy kétliteres HDI-vel vagy a Fiat 1,6-os Multijet motorjával, ahogy rugalmasságban sem. Nem szereti, ha 1500 alatt terheljük, hanem még erősebb vibrációval ellenkezik. Efölött viszont megindul, bár nincsen a PD TDI-kéhez hasonló tolóerőcsúcs, hanem szép egyenletesen megy, egészen háromezerig, itt visszafogottabban folytatódik a gyorsulás, majd négyezer fölött már csak egészen nyúlósan közelít az ötezres fordulathoz. Persze ez nem benzinmotor, csak a próba kedvéért forgattam ki, a közlekedésben több értelme van hamar felgangolni. Kár, hogy kétezer alatt nem simulnak ki a vibrációk, mert amúgy jól lehet közlekedni a motorral ebben a tartományban, a nyomatéka (300 Nm) lehetővé tenné.
A cikk folytatása:
