Az első Mégane-t 1995-ben mutatták be a Frankfurti Autószalonon. Közismert tény, hogy az autó az R19 modell leszármazottja, az alkatrészek is mindössze némi modernizáláson mentek keresztül.
Kevesen tudják viszont, hogy a Mégane elnevezés egy 1988-ben bemutatott tanulmány autótól származik.
Az ős Mégane tehát nem az R19, hanem egy annál sokkal futurisztikusabb elemekkel büszkélkedő modell volt.
Az autó jegyeiben és vonalvezetésében sok hasonlóságot mutat az 1996-ban megjelent Mégane phase 1, illetve az ezen formatervek alapján készült első Laguna vonalaival is.
A formaterveket Patrick Le Quément-nek köszönhetjük, aki a régi R16 modellből szerzett inspirációt.
Az 1988-ben bemutatott Mégane számtalan újítással rendelkezett, amelyet néhány esetben a későbbi modellekből szerencsére kihagytak.
Kezdjük első sorban a kasztninál, az első Mégane ajtajai is rendkívül hamar felkeltették a közönség figyelmét. Az ajtók a távirányító gombnyomására kinyíltak, de itt ne a különlegességbe menő távirányítóról beszéljünk, hanem vessünk egy pillantást arra hogyan is nyíltak ezek az ajtók.
A képen is látható módon az ajtók nem az általunk ismert és szeretett modellekhez hasonlóan nyíltak, hanem a táviránytó gombnyomására előre és hátra.
Aki tüzetesebben megnézi a képen felismerheti a Mégane classicra jellemző hátsó elemeket.
Az autó beltere rendkívül tágas és barátságos és minden luxussal felszerelt, már navigációs asszisztenssel és elektromos ülésállítással és a korban elérhető, mindenféle földi jóval felszerelt csoda volt.
A modell szíve egy V6 turbós 130 LE motor volt, amelynek a maximum sebessége elérte a 160 km/h.
A napjainkban az utcákon közlekedő Méganok, legyenek azok coupék, sedanok vagy akár kombik, az általunk szeretett formák jelentős részét köszönhetik az 5 évig készülő ős Mégane készítőinek.
