Mégane túra a Baltikumban
SzLa élménybeszámolója

1. Üllő – Vilnius

Péntek lévén Edina még aznap dolgozott, én kértem 1 nappal több szabit, hogy amit csak lehet, össze tudjak pakolni, meg lemosni a Bocit J, netán egy kicsit pihenni (ebből jött össze a legkevesebb)… Mindezek ellenére kicsit elhúzódott a nap, így csak elég későn, este 9 után sikerült elindulnunk. De nem baj, mert addigra már legalább kiürültek az utak, így tényleg „üres” utakon tudtunk, jó tempóban, folyamatosan autózni. Az útitervet részben útvonaltervező program segítségével, részben az Internetről letöltött élménybeszámolók alapján állítottuk össze. Úgy gondoltuk, hogy nem annyira a legrövidebb, inkább a leggyorsabb, legegyszerűbb utat keressük. Különösen igaz volt ez az első napra, mert úgy beszéltük meg, hogy éjszaka Edina pihen/alszik a kocsiban, és reggel cserélünk, így aznap navigátor nélkül kellett boldogulnom J. Szóval az E77-es utat választottuk, eltévedni nem is lehetett volna, mert egész jól ki volt táblázva. Szerencsére Szlovákiában viszonylag kevés kamionnal kellett „megküzdeni” az emelkedőkön, mert volt pár szép hegyecske, amin ha utolérünk egy teherautót, azt igen nagy kihívás lett volna magunk mögé utasítani… Bizony volt, hogy a Bocinak is vissza kellett kapcsolni 1-2 fokozatot (a’la 1,4-es motor)… Szlovákiában valószínűleg nagyon szép helyeken mentünk keresztül, de mivel éjszaka volt, nem túl sokat láttunk belőle (gyakorlatilag csak az aszfaltcsíkot J)… Az utak viszonylag jó minőségűek.

Lengyelországban nem túl kellemes autózni, ugyanis baromi sok és hosszú lakott terület van, ez egy idő után kicsit frusztráló… Varsón nem volt túl egyszerű kiigazodni, ugyanis nem nagyon van (mondhatnánk úgyis, hogy nincs) kitáblázva, de valahogy csak sikerült. A legrosszabb rész ezután jött: útfelbontás, de vagy 50km-en keresztül. Nem mértem pontosan, hogy milyen hosszan és mennyi idő alatt sikerült átvergődni rajta, de eléggé megviselte az embert…. Lengyelországban (és a Baltikum többi országában is) népszerűek a 2*1,5 sávos utak: az ilyen utakon az a szokás, hogy le kell húzódni ha gyorsabb autó jön hátulról. Ill. szintén ajánlatos így tenni, ha valaki szemből előz, mivel az előzésnek nem előfeltétele, hogy ne jöjjön szembe senki… Nekünk tetszett ez a megoldás, bár az igaz, hogy picivel talán nagyobb koncentrációt igényel a vezetés.

Mindenesetre Lengyelország után felüdülés volt Litvániába érni: az utak egész jó minőségűek, és elkerülik a lakott területeket! Nem most építik/építettek elkerülőket, hanem (valószínűleg) eleve így lettek tervezve. Ami (autós szempontból) érdekessége az országnak: az autópályái. Először meglepődtünk, hogy buszmegálló van az autópályán, de az igazi sokkot a balra kanyarodó ill. visszafordító sáv okozta. Igen, kint van a nemzetközi autópálya jel, és ennek ellenére vannak benne olyan visszafordító sávok, ahol be lehet kanyarodni a szembe oldal belső sávjába! Ezt valószínűleg azért tudják megcsinálni, mert egyébként elég gyér az autóforgalom.

Vilniusba érve kicsit meglepődtünk, hogy már itt is 1 órával később van, mint nálunk, mi ugyanis úgy tudtuk, hogy csak a lett határon kell majd órát állítani. Ez egy kis zavart jelentett a szállás elfoglalásánál, mert a recepción nem volt senki, de szerencsére mobilon sikerült utolérni őket és jöttek és kinyitották a szobánkat. Egyébként segítőkészek voltak, kérdeztük, hogy hol tudnánk vacsorázni, erre fénymásolt térképet és ajánlott 1-2 helyet. A kaja nagyon jó volt és nagyon olcsó! Az emberek igényesen öltözködnek, és a város is szépen rendbe van téve. Inkább hazai kisvárosra emlékeztet, mint fővárosra, de hangulatos.

2. Vilnius – Riga

Reggel útra keltünk és bejártuk Vilniust, majd átmentünk Trakai-ba megnézni a várat. Gyakorlatilag ez Litvániában a fő turista célpont, ami érthető is. A vár egy kis szigeten van, körülötte kis tó. Az egész nagyon szép és hangulatos. Rengetegen járnak ki piknikezni, pihenni ide.

Trakai után célba vettük Rigát, egészen pontosan Lettországot, mert a szállás nem Rigában, hanem egy környező kisvárosban volt (Saulkrasti). Útközben meglátogattuk Rundale-t, egészen pontosan az ott található kastélyt, ami a Szentpétervári Téli Palota „mása”. Bent nem voltunk, mert ahhoz későn értünk oda, csak a kastély kertet néztük meg, ami (bár még nem készültek el vele, de) nagyon szépen rendbe lett hozva, látszik hogy törődnek vele. Fényképek alapján belül is nagyon szép lehet, talán ha mégegyszer járunk arra, majd megpróbálunk bejutni.

A szálláshely kellemes meglepetés volt, gyakorlatilag egy szabadidőközpont, kb. 70m-re a tengerparttól. A tenger „kicsit” hideg volt, bár voltak bátrak, akik úszkáltak benne (biztos Északról jöttek J). Másnap megnéztük Rigát. Hááát, Vilniusszal ellentétben erősen főváros kinézete van… Igazából nekünk annyira nem tetszett. Vannak épületek, amik nagyon szépen fel lettek újítva, de az egész nem ad olyan egységes képet… Ipari város. Ez szerintem mindent elmond. Talán azért is volt csalódás, mert még régebben volt egy Frei féle műsor, amiben agyba-főbe dicsérte Rigát, így aztán többet vártam tőle, mit Vilniustól. Fényképen egyébként sokkal szebben néznek ki az épületek, mint élőben.

Riga után átnéztünk a GutmanaAla nemzeti parkba, ahol megnéztük „Lettorzág legnagyobb barlangját”. Keretük, hogy merre lehet, aztán megtaláltuk: igazából egy kis „odú”, az itthoni ősemberbarlanghoz tudnám hasonlítani, csak kisebb. De azért szép (a környék). Utána megnéztük Turaidas várát, na ez nagyon tetszett, ezt ajánlom mindenkinek! Ami plusz poén benne, hogy jó pár helység be van rendezve középkori életképekkel.

3. Észtország

Másnap tovább utaztunk Tallinba, Észtország fővárosába. Nem szaporítanám tovább a szót: a Baltikum legszebb fővárosa! Sajnos nem sok időnk volt, mert a kompot nem akartuk lekésni, de a(z egyébként teljes egészében megmaradt) városfal által határolt óvárost sikerült körbeszaladnunk. Itt valami Magyar cso port is lehetett, mert többször beléjük futottunk.

Este aztán kompra szálltunk, és elindultunk Helsinki felé. Maga az út ugyan csak kb. 4 és fél órát tartott, de mivel volt kabinunk a kompon, csak reggel kellett elhagyni a hajót (ill. kikötés után az autóval azért le kellett hajtani, de utána vissza tudtam menni aludni). A kompolás egyébként egy nagy élmény, pláne hogy Edina révén „full extrás” jegyünk volt (Svédasztalos vacsora, reggeli, kabin, stb). Hiába, hetente azért jó pár kamiont átkompoltat azzal a társasággal.

4. Finnország

Helsinkiben egy „üzleti” találkozóval kezdtük, a komptársaság egyik embere vezetett végig minket a kikötőn, megmutatta a másik hajót is, amivel a kamionok szoktak menni.

Utána start a szállásra. Itt egy Student Hostel-ban foglaltunk szobát, na ez hiba volt! Egy éjszakát ki lehetett ott bírni, de hosszabb távon nem ajánlanám senkinek (legalábbis a „tradicionális” részt ahol mi voltunk, van egy „modern” szárny is, az állítólag kellemes).

Napközben áthajókáztunk Helsinki egyik szigetére (Suomenlinna), ami korábban erődként próbálta megvédeni a finn fővárost (valószínűleg nem sok sikerrel, mert hol az oroszok, hol a svédek foglalták el)…

Este aztán egy másik „üzleti” találkozónk volt, ami azért nem annyira üzleti jellegűre sikeredett. Elég sok mindent megtudtunk a finnekről: pl. mindenkinek van otthon szaunája, sőt ha lehet, akkor fa tüzelésű, mert az elektromos fűtésű nem annyira jó. Általában van mindenkinek egy ún. „nyári lak” a tóvidéken, ahol ki tudnak kapcsolódni, és még azért hajójuk is van az embereknek, mert ugye a tenger elég nyugodt, így ki lehet nyugodtan hajóval járni pihenni… Szegények… De azért irigyek a németekre, mert azok sokkal többet keresnek, és olcsóbb az élet (ez utóbbi biztos igaz, mert tényleg elég drága hely ez a Finnország).

Amúgy az életük nem lehet túlságosan „stressful”, legalábbis ahogy végignéztük az embereket. Este 10-11 körül (ekkor még világos van!) simán kint van mindenki a parkokban, játszanak, sportolnak, stb. Egyébként általában jellemző Finnországra hogy sok szép zöldterület van a városokban, és rengetegen sportolnak (életkortól függetlenül). Futnak, bicikliznek, görkoriznak,… Sőt, a görkorizást továbbfejlesztve fognak két túrabotot, és mintha síelnének, segítik elő a gyorsabb haladást.

Helsinki után továbbutaztunk Turkuba, a régi fővárosba. Itt is volt egy nagyon szép park, meg folyópart, amúgy semmi extra. Általában a városok Finnországban nem olyan nagyon megragadók, szépek, de semmi különös. Ellenben a természet! Az csodás!

Az időjárással teljesen meg voltunk elégedve, míg itthoni családtagjaink szakadó esőkről küldtek nekünk sms-eket, addig Helsinki környékén 30°C felett jártunk. Az autópályán levő hőmérő szerint az aszfalt 48°C-os volt…

Aztán Tamperén (ahol egy élményparkban egy delfináriumot is meglátogattunk), és Jyväskylä-n keresztül megérkeztünk a tóvidékre. Finnországban állítólag megközelítőleg 180ezer (!) tó van, hát, el is tudom hinni. A legjobb, hogy ezek a tavak nem túl mélyek, így könnyen felmelegszenek. És mindenhol lehet fürödni. Így az út mentén, amikor már nagyon melegünk volt, csak simán megálltunk a legközelebbi pihenőhelyen és megmártóztunk a tóban J!

Jyväskylä-ban sikerült egy igazi gőzössel hajókázni egyet! Sajnos idegenvezetés csak Finnül volt a hajón, így nem sokat értettünk belőle, de ott inkább a tó volt a lényeg.

Az északi sarkkör felé haladva Kemi városa mellett megnézhettük a Sampo nevű jégtörőt. Fel lehetett menni a hajóra, be lehetett járni majdnem teljesen (még a gépházat is megnéztük). Most békésen pihent a kikötőben, éppen nem tört jeget (a hajón levő hőmérő tanúsága szerint épp 31°C volt, így nem is nagyon lett volna mit). A hajó fénykorában a sarkkörre járt, azóta (a prospektusok szerint) „még izgalmasabb feladatot kapott”: turistákat visz a jégtáblák közé úszkálni. Azért megkérdezném én a Kapitányt, hogy szerinte jeget törni izgalmasabb a Sarkvidéken, vagy turistákat cipelni úszkálni J. Egyébként ehhez az úszkáláshoz természetesen speciális védőruha van, amit szintén volt alkalmunk látni (felpróbálni sajnos nem lehetett).

Útközben egyébként megnéztünk még egy kis faluban egy igazi Finn fatemplomot is.

A sarkkörre érve Rovaniemiben egy családnál volt a szállásunk, akik a gyerekek megüresedett szobáit adták ki „arra tévedő” turistáknak. Már csak egy lányuk lakik otthon, aki operaénekesnek készül, hallhattuk gyakorlás közben is… V

acsira ettünk rénszarvast J, a házi néni főzte. Itt is megbizonyosodtunk róla, hogy a Finnek rengeteg (igaz gyenge) kávét isznak, még este 10-kor is van egy „esti kávézás”. Érdekes volt kicsit betekinteni egy lapp család életébe.

A Sarkkörön megnéztük a Mikulás rezidenciáját (Ő éppen aludt) és fürödtünk egyet a tóban… Az egyik szállásunk a Kiilopaa-i Nemzeti Park területén feküdt, itt láttunk először testközelből rénszarvast (a Rovaniemii esetet leszámítva, ahol a tányérunkon találkoztunk vele J). Ott sétáltak a szállás területén, abszolút nem izgatták őket az emberek. Egyébként a rénszarvas nagyon bamba állat, soha nem tudja mit akar… Elindul, megáll, visszafordul, gondolkodik, megint visszamegy, stb… Nappal alszanak, estefele kezdenek sétálni.

Este még 32 °C volt, néztük az előrejelzést, hogy másnapra elég hideget jósoltak, de ezt akkor nem hittük el. Aztán éjszaka megjött a szél,és reggelre lehűlt 12°C-ra a hőmérséklet, és nem is ment feljebb aznap…

A Norvég határ előtt még megnéztük a Sulaoja Nemzeti Parkot, itt van Finnország legnagyobb forrása.

5. Norvégia

Utunk Európa legészakibb pontja, Nordkapp felé folytatódott tovább. Az út a Norvég fjordok mentén vezetett, szerintem nem kell részleteznem, hogy milyen élményben volt részünk …

Nordkapp egy kis szigeten fekszik, ahova egy alagúton lehetett átjutni a tenger alatt. Egy kempingben volt a szállásunk, ahova mások komoly túrafelszereléssel jöttek. Hát igen, ha hosszabb időre jön az ember, érdemes felkészülni… Mi csak a Globe-ot és a múzeumot néztük meg a legészakibb ponton. Volt egy filmvetítés Nordkapp-ról, ahol az ember rájött, hogy igazából nem is olyan kopár ez a hely, mint amilyennek látszik :O.

Svédország felé menet még megálltunk Alta-ban, ahol őskori barlangrajzokat csodálhattunk meg egy szabadtéri múzeumban. Az látszik, hogy az ősemberek életében is fontos szerepet töltött be a rénszarvas J.

Norvégia egyébként nagyon drága, gyakorlatilag mindenért pénzt kérnek… Az utak kanyargósak, szerintem sehol nem volt 50m összefüggő egyenes… De a táj szépsége miatt ezt megbocsátom nekik J.

6. Svédország

A hazafele utat úgy terveztük, hogy Svédországon keresztül jövünk, természetesen itt is több szállást beiktatva. Bár ez rohanósabbra volt, mint Finnország (ott átlagba napi 2-300 km-t utaztunk két szálláshely között, ill. volt ahol 2 éjszakát is eltöltöttünk itt olyan 600 km-es etapokat mentünk). Arra mindenképp jó volt így szervezni, hogy rájöttünk: ide mindenképp vissza kell jönni!

Svédország gyönyörű! Megkockáztatom, hogy jóval szebb Finnországnál! Norvégiából túl keveset láttunk, tehát már-már adódik a következő Északi túra útvonala :). Na, de azért még Svédországról pár szó.

Többek között voltunk egy Gammelstad nevű városban, ami leginkább Hollókőhöz hasonlítható. Tele van szép faházzal. Uppsala szintén nagyon kellemes hangulatú városka, szép az Egyetemi Könyvtár (csak kívülről láttuk). Itt láttunk egy Fehérvár Travel-es buszt . Bár az emberekkel nem találkoztunk.

Stockholmot pedig nagyon nehéz lenne leírni… Igazi királyi város! Egyik könyvben úgy jellemezték a várost, hogy „Észak Velencéje”. Ez igaz is rá. Gyakorlatilag rengeteg kis szigetből áll, egy idő után észre se veszi az ember, hogy megint másik szigeten jár. Parkolóhelyet szörnyen nehéz találni, de aztán valahogy mégis sikerült egy kis utcában kb. 5 perc sétára a királyi palotától J!

Többek között megnéztük a Városházát is, ahol a Nobel díjat kell majd átvenni. A királyi családdal sajna nem találkoztunkL, pedig biztos nagyon vártak minket.

A kikötő (Ystad) felé még (többek között) útba ejtettük Vadstena-t, egy rendkívül hangulatos Svéd kisvárost. Az egyik prospektus az apátságot említette, mint fő látnivaló, aztán rájöttünk, hogy van ott egy sokkal szebb kastély is, meg maga a belváros is nagyon kellemes.

6. Hazaút

A kompot sajnos nem foglaltuk le előre (ez volt az egyetlen dolog, az összes szállást jóval indulás előtt Interneten lefoglaltuk), így sajnos nem jutott már kabin L. Ez elég gáz volt, mert itt tényleg egész éjszaka ment a hajó, nem úgy, mint a Tallin – Helsinki útvonalon… Az vigasztalt egyedül, hogy rengeteg sorstársunk volt, aki kabin híján ott aludt, ahol tudott…

A komp Lengyelországban kötött ki, nem messze a német határtól. Így kb. 50km-t kellett főútvonalon menni, aztán autópálya Drezdáig, ill. Drezda utánig.

„Stau helyzet” szerencsére nem nagyon volt, viszont Drezda után annál több „umleitung”… Egyik terelésből még ki sem keveredett az ember, mire máshová terelték…

Egy idő után láttuk, hogy még a németek is küszködnek, nézik a térképet, hogy vajon merre is tovább… Aztán (egy német útépítő munkás segítségével) sikerült átverekedni magunkat Csehországba. Innen már (a Prágai dugót leszámítva) simán tudtunk jönni egészen hazáig.

A leírásban nem említettem meg az összes várost, amit útba ejtettünk, de azért igyekeztem minél átfogóbb képet adni erről a kb. két és fél hetes túráról. Aki további részletekre kíváncsi, vagy tervezi valami hasonló túrát, annak szívesen válaszolunk a kérdéseire: „lszuneman gyűrűsféreg freemail placa hu”.

Végül néhány statisztikai adat:

• Teljes táv: 8.116 km 
• Átlag fogyasztás: 5,74 l/100km
• Egy nap alatt megtett legnagyobb táv: 1.271 km (Üllő – Vilnius) 
• Időtartam: 18 nap (2005.07.08 – 2005.07.26)