Részvevők: Serivor és családja, Kory és családja, Tar és családja, Luki és Borcsi, Erga, KOZ és családja, Krisztián és párja, Csisz és családja, és ramon.
Ergea beszámolója:
A Klub története egy újabb Zala megyei minitalival gazdagodott, immár a másodikkal. Ennek apropóján szeretnék némi képet festeni a találkozót csak képernyő előtt átélő Tagoknak.:-)
Du. 3 órára volt megbeszélve a tali, én nagyjából pontosan érkeztem, és mindenki más is. Már az elején látszott, hogy az idő nem nekünk fog kedvezni, de ahhoz képest, hogy ősz van, egészen elfogadható volt.
A Tesco melletti Renault-Dacia szalonnál gyülekeztünk, nem volt nehéz észrevenni, hogy Mégane-találkozó készülődik.:-) Azért írtam Renault-Dacia szalont, mert érdekes és nem kevésbé mosolyogtató módon a Dacia logó legalább akkora betűkkel szerepelt a Renault felirat mellett a szalon tetején.:-P
Három tagot már ismertem nyárról, a többiekkel most találkoztam először. Kissé későn, nevezetesen ma tudtam meg, hogy Luki immár Stilo-tulaj (tegyük hozzá: egy egész dögös kis Stilo tulaja), de azt hiszem, (ezt ezúton üzenném Lukinak), egyikünk sem haragudott volna meg, ha a Tehénkék között parkolsz, nem pedig az utca túloldalán.:-PP A viccet félretéve: Luki választása teljesen ésszerű volt, viszont annak alapján, ahogy a szalonban lévő piros Mégane Monaco-t nézegette, talán joggal reménykedhetünk benne, hogy az a bizonyos kettes sorszám hamarosan újra egy Tehénkén fog díszelegni.:-)
A nap főszereplője a Dacia Logan volt, melyet gyakorlatilag reggeltől estig nyúztunk, én konkrétan egy 1.6 MPI-vel mentem, ami egy jobban felszerelt (klímás, stb.) példány volt. A prospektusban olvasható buta, az embert teljesen hülyének néző PR-szöveg helyett megpróbálom leírni a személyes (ennélfogva szubjektív) tapasztalataimat, melyek főként annak fényében lesznek szubjektívak, hogy egy Mégane-ból ültem át az új Dacia-reménységbe, a Logan-ba.
Nem kis autó a románok új üdvöskéje. A magassága több, mint bőven elég, a hely elöl és hátul is teljesen megfelelő, panaszra csak akkor lehet ok, ha hátulra három felnőtt akar beülni – de mint tudjuk, ennek problémamentességére csak két kategóriával feljebb kezd igazán esély lenni.
A műanyagok mind kemények, kopogósak, még rossz is belegondolni, mekkorát koppannak a kis sebességű ütközésekkor a buksik. Az ülések egyszerűek, de kényelmesek, legalábbis a tesztút pár kilométere alatt nem volt velük a világon semmi baj – persze a kényelem fogalma több száz kilométeres utazások alkalmával nyer igazi értelmet.
Az autó műszerfala, berendezése logikus, és természetesen olcsó. Minden részletén felbukkannak az olcsóságra törekvés és a spórolás jelei, de az összkép valahogy nem akar olyan cudar lenni, mint mondjuk egy Suzi Alto esetén. Ez egy olyan autó, ami a legnagyobb rosszindulattal sem illene skót viccekbe: ez az gépezet kis családoknak lett tervezve, akik nem akarnak különösebben többet egy egyszerű, megbízhatóan ketyegő autónál, ami alkalmas A-ból B-be való eljutásra, mindeközben egy kultúrált utazótársként szolgál.
A szalon egyik dolgozója épp meg akarta győzni az egyik leendő vásárlót, és így fogalmazott: „nézze, a Renault nem engedheti meg magának, hogy ez az autó szétessen”. No, ha én lennék a szalon vezetője, én azt nem engedném meg, hogy valaki így beszéljen egy olyan autóról, melynek semmi köze a régi Daciákhoz, és ami műszakilag semmivel sem rosszabb egy leegyszerűsített Thalia-nál.
Apropó, Thalia: a kis török Sedan nem egyéb, mint egy puttonyos Clio, így a helyviszonyok számottevően szűkösebbek benne (még az ülések is rövidebbek), mint a Loganban; ez mindenképp a román gép pirospontjainak számát növeli.
Beindítva a motort, feltűnik a legrégebbi Mégane I.-ből jól ismert érdes hang: az erőforrás egy 1.6-os, 8 szelepes, egy vezérműtengelyes, 90 lóerős benzinmotor, mely az autó négy személlyel való mozgatására nagyjából elég. A 120-at még teljesen stabilan tartja, de afelett már meg kell fontolni az előzéseket, legalábbis ötödikben, Mondjuk nem mintha visszakapcsolva tomboló lovak seregét lehetne az első kerekekre szabadítani, mindenesetre némi pluszt elővarázsolhatunk, de jobb, ha tudomásul vesszük: nem ez az autó fog Schumák 2005-ös autójának alapjául szolgálni.:-)
A fék erős, „rönós”, a váltó teljesen jó, a kormánnyal sincs semmi baj, könnyű, kellemes. Az irányjelző villogásának csipogása határozottam idegesítő, a többi kezelőszerv ismerős a Tehénkék többségéből. A rugózás kisautóhoz képest nem rossz, és bár ez volt az a pontja, amiben a Tehénkétől határozottan különbözött (a nagyobb úthibákon jóval jobban rázott), azért egy átlagos kiskategóriás géphez képest kényelmes, és teljesen magabiztosan lehet vele belemenni a gödrökbe. Sőt, még egy kevés hajókázós érzéssel is szolgált, ami azonnal egy nagyobb autót csempészett a fenekünk alá, még ha csak képzeletben is.
A hátul ülők sem panaszkodtak semmire, max. az ablakok párásodására, amit a klíma pillanatok alatt eltűntetett volna, de ekkor már visszaértünk a szalonhoz, ahol szakadt az eső. 45 km-re odább, Nagykanizsán a tali ideje alatt komoly jégeső is volt – egy újabb ok, amiért jobb, hogy minitalin voltam.:-)
Összességében a Loganról: miden hiányossága és olcsósága, egyszerűsége, puritánsága ellenére azt mondom: az a vásárló, akinek a Renault ezt az autót szánja, több, mint elégedett lesz vele. Nem más ez a konstrukció, mint egy embereknek tervezett kocsi, melynek tervezését a funkcionalitása vezette: készíteni akartak egy használható, univerzális, egyszerű, strapabíró, viszonylag igénytelen, de könnyen fenntartható, magabiztos közlekedőeszközt, ami használhatóságát tekintve egy teljes értékű autó, semmi komoly takargatnivalója nincs, és amely ha elterjedne, az a magyar autópark átlagszínvonalának nem kis mértékű emelkedését vonná maga után.
Ez a terv pedig sikerült, a Logan egy ilyen autó lett. Később beültünk vacsorázni a már nem tudom, milyen nevű étterembe, dumáltunk még kicsit, aztán az egész csapat kb. egy emberként indult hazafelé.
Jó volt, örülök, hogy megismerhettem a ma jelen lévő Klubtársakat és remélem, hamarosan találkozunk.:-)
erga
