Találkozó a Renault Club szervezésében, 2009. október 3-4, Horány

2009.10.03 - 2009.10.04

A találkozón megjelentek: a Renault Club tagjai az RMK részéről:

Wolf (egyben Renault Club tag is)

Patesz (egyben Renault Club tag is)

Bigy

Monk

Mesi

Wolf beszámolója a találkozóról:

Szép, napos reggelre ébredtünk október első hétvégéjén. A reggeli napfény átmelegítette az autók utasterét, csöppnyi tavaszt lopva az őszbe. Ezen a reggelen útra kelt néhány fanatikus franciakedvelő, hogy hódoljon szenvedélyének.

Igen, egy újabb Renault Club találkozó ideje érkezett el! Hurrá! Haverok, buli, Renault! 10-kor volt a megbeszélt találkozó a budakalászi Cora parkolójában, a tervezett indulás 10:30 volt. Fél órát csúsztunk (hiányzó kellékek begyűjtése az áruházban, hiányzó társak bevárása a parkolóban).

11-kor el is indultunk Horány felé. Hozzávetőlegesen röpke fél óra alatt eljutottunk a hotelhez, ahol már izgatottan várt bennünket a szervezők kicsiny csapata, név szerint ClioRN, Anikó, GOD!, MSE.

Miután a szálásainkat birtokba vettük, már gyülekeztünk is a csapatjátékok megkezdéséhez. A csapatok beosztása előre el volt készítve, így gyorsan négy, 5-6 fős csapatra bontódtunk, és már el is foglalhattuk az első feladat színhelyét, az asztalokat.

Nem, nem kellett rajta táncolni, nem kártyáztunk, vagy sakkoztunk. Egy sokkal fantáziadúsabb, de mégis kézenfekvő feladattal nyitottunk: krumpli és hagymapucolás, és aprítás. Éééérdekes… de azt hiszem, hagyományteremtő. :)

Második feladatként GOD! és MSE vezetésével kétcsapatonként íjlövészetbe kezdtünk. Sokan most először fogtak a kezükbe ilyen eszközt, de hamar beletanultak még azok is, akik félénkebben álltak hozzá.

A harmadik feladat elég összetett volt: Egy kicsi gumicsónakot kikötöttek a Duna partjától kb. 1-1,5 méterre, benne sok szatyorral, amikben feladatsorok voltak. Minden csapat minden tagja egyenként horgászhatott belőle egy horgászbottal, mindenkinek egy perc állt rendelkezésére, ez idő alatt annyi szatyrot horgászhatott ki, amennyit bírt.

Miután minden csapat kihorgászta a maga feladatait, leültünk egy-egy asztaloz és kupaktanácsozva kitöltöttük őket. Utolsó feladatként egy RC (itt nem Renault Club, hanem Radio Control értendő) helikoptert kellett egyik asztalról a másikra átreptetni. A két asztal nem volt messze egymástól, a feladat nem tűnt nehéznek, pedig az volt… Bár, miután a többiek próbálkozását megnézte az ember, tanulva így is a hibákból, az elméletet már könnyű volt átültetni a gyakorlatba.

A csapatjátékok után a főszakács által teljesített feladat megoldását értékelhettük: elfogyasztottuk a kitűnően sikerült paprikáskrumplit, melyhez – emlékeztek – a hozzávalókat mi magunk pucoltuk és aprítottuk. Miután ez elfogyott, kikönyörögtük, hogy legyen második adag is (persze az elsőből is jutott több mindenkinek, de hát finom volt és kevésnek bizonyult).

Jimmy és kedvese Marcsi önfeláldozóan nekiláttak a társaság kívánságának teljesítéséhez, így hajnalban életmentő falatok felett örömködhettünk. Jelentem, hajnal 4-re ez is elfogyott! Ez úton is köszönöm!!! No, de itt még nincs vége, Mesi a Mégane Klubból készült egy igazán kellemes meglepetéssel, sütött nekünk isteni túrós sütit két tepsivel, amiből pár szelet csak azért élte túl az estét, mert valaki jól elraktározta, de szerencsére megtaláltuk és nem veszett kárba.

Mint Mesi később mesélte, szívét-lelkét belesütötte – ez érződött is, hiszen ilyen finomat csak egy igazán szerető személy tud összeállítani sok-sok ismeretlennek! Tehát a vacsoránál tartottunk… Időrendben ezután GOD! meghirdette az íjászpókert., melynek mibenlétét mindenki megismerheti, ha kifaggat valakit a taliról, vagy inkább jöjjön el személyesen a következő találkozóra és érdeklődjön ott. Ha van egy kis szerencséje, még részese is lehet ennek az ötletes játéknak (most szólok: alkoholfogyasztás az íjászat előtt és alatt tilos!).

Ez idő alatt a tesztfeladatokat MSE lelkiismeretesen kijavította, majd összegezte a pontokat. Ezzel el is jutottunk az eredményhirdetésig. A helyezéseknek mindenki örült, a díjazottak a jó eredménynek, a hátrébb végzettek pedig a jó társaságnak és az új barátságok szövődésének. Miután kiörömködtük magunkat, hátra volt még egy meglepi. Anikónak volt szülinapja (másnap, no de akkor már nem lehet inni), ezt pedig jól meg kellett ünnepelni!

És már bele is rázódtunk az estébe. Bigy ( aki szintén Mégane Klubos) szolgáltatta a zenét hozott anyagból (értsd: becuccolt egy komplett hifit a verdájába és elhúzta a nótánkat). És, ha már Mégane klub, meg kell említenem Monk közreműködését is, aki aktívan foto-dokumentált minden mozzanatot a találkozó során. A buli jól sikerült, úgy vettem észre, hogy minden új résztvevőnek sikerült a beilleszkedés.

Még az étterem pultjában szolgálatot teljesítő kedves lány (ha jól emlékszem Barbi) is örvendhetett a társaságunknak, meg mi is az övének. Összességében minden jó volt, tradicionálisan ismét én hagytam el utoljára a party-termet 4:30-kor.

Reggel 6:30-kor felzúgott az ébresztő, majd pedig – mivel én nem ébredtem fel rá – Bento szökkent fel a szoba másik sarkából és kikaccsolta a mobil eszközt. Kisvártatva felzúgott Thomas73 telefonja, majd ő maga is, hogy intézkedjek F1 ügyben, mert lent a teremben már csak némi elektronika hiányzik a projekttoros vetítéshez, ami rám volt bízva.

Felkeltem és 7-kor már fel is zúgtak az F1-es autók. Épp sikerült elkapni a rajtot. Innentől már csak két óra futamnézés volt a dolgunk, aztán ébresztettük a többieket és go to breakfast!

A reggeli bőséges volt, bár azt nem tudtuk, hogy a főfogás nem az volt, ami hamar elfogyott (virsli), hanem a többi. De jól laktunk és ez a lényeg.

Reggeli után összepakoltunk, romeltakarítottunk, búcsúzkodtunk, majd mindenki elindult haza. Ez a találkozó sokak szerint az egyik legemlékezetesebb és legjobban sikerült találkozó volt. Kétségtelen, hogy tökéletesen sikerült! Szükség volt ehhez a szervezők gondos munkájára, az új személyek bátorságára, hogy végre eljöjjenek, a régiek befogadó-készségére, és persze itt sem hagyhatom ki a felsorolásból a Mégane Klub három képviselőjét, akik aktív közreműködésükkel pluszt tudtak mindehhez adni.

Köszönöm mindenkinek, akivel találkozhattam, nagyon jól éreztem magam, gyertek máskor is, jöjjenek mások is! :)