I-Taly 2005 - 2005. július 2-17.

2005.07.02 - 2005.07.17

2005. július 2-án ismét útra kelt a Klub, hogy lerohanja Itáliát! Helyesebben július 1-jén, mert most az éjszakai utazás mellett döntöttünk! Budaörsrõl indultunk, majd Székesfehérváron további klubtársak csatlakoztak a konvojhoz. A konvojban „szigorú” rend szerint haladtunk Elõre meghatározott helye volt mindenkinek, így könnyû (könnyebb) volt kideríteni, hogy esetleg ki hiányzik a sorból.

Szombaton délelõtt érkeztünk Cavallinóba, a Joker kempingbe – fürdés, tunyulás, majd este pizzafalás!

Vasárnap este nagy bulit csaptunk. Grilleztünk egy jót. Ismét Mobius és Devo szállása volt a bázisunk, mint tavaly, csak kicsit többen voltunk! :))

Hétfõn megrendeltük a szerdai partinkhoz a halakat. Néhányan felkeresték a Lido di Jesoló-i csúszdaparkot. Este séta Lido di Jesolóban.

Keddre csavargást terveztünk. A csapat egy része Veronát és a Garda-tavat, egy másik része meg Gardalandot vette célba. Az idõjárás csúnyán beleszólt az elképzelésünkbe. Szakadó esõben mentünk úticéljaink felé. A városnézõs csapat fel is adta. A többiek Gardaland elõtt eldöntötték, hogy lesz ami lesz alapon bemennek. (Egyedül Samuék fordultak vissza, de az a kislányuk miatt érthetõ is volt.) 
Óriási szerencsénkre az esõ hamar elállt, és mivel az esõ miatt a Gardalandban nagyon kevesen voltak, nagyon jól szórakoztunk. Szinte sehol nem kellett sorba állni!

A csúszdaparkot szerdán is többen meglátogatták. Este a korábban megrendelt halakat sütögettük, és mivel most volt nálunk halsütõ forma, sikerült a grillezés.

Csütörtökön irány Punta Sabbioni. Onnan hajóval mentünk Burano, majd Murano szigetére. Sikerült megtekinteni az üveggyártást is.
Ezen a napon már néhányan megérkeztek azon klubtársaink közül is, akik csak a körutazásra vállalkoztak. Mrs Samékkel össze is futottunk Velencében! Mondhatni MTT-ban volt részünk! :)

Pénteken már megérkezett minden körutazós. Este a kemping éttermében össznépi pizzázáson vettünk részt.

Szombaton a társaság egyik fele elindult hazafelé. Közülük többen útba ejtették a Grossglocknert. A csapat másik fele – 48-an, 17 autóval – útnak indult Róma felé! Útközben Luki folyamatosan bíztatta PMR-en a társaságot, hogy jó idõnk lesz. Ennek megfelelõen elsõ állomásunkon, San Marinóban bõrig áztunk! :) Róma felé Bigyt gyorshajtásért „lekapcsolták” a rendõrök. Mindezt egy parkolóban felejtett nadrág és egy pár zokni miatt. Mert ezekért visszafordultak, és kissé sietõsre fogták a tempót.
Este megérkeztünk Rómába. A Fabulous kempingben kis gondot okozott, hogy bár megfelelõ számú férõhelyet biztosítottak számunkra, az elosztás nem volt jó, mivel a 6 ágyas szállásokon két-két ágy szeparálva volt, de a maradék kettõ középen helyezkedett el. Kis töpizéssel, meg az ifjúság „önfeláldozásával” megoldottuk a helyzetet.

Vasárnap irány Róma! A kempingtõl busszal mentünk be a metróig, majd azzal tovább a történelmi városrészbe.
Egész napos csavargásunk során a társaság néhány kisebb és egy nagyobb csoportban kereste fel a nevezetességeket:
Elõször a Colosseumnál néztük meg, mekkora a tömeg, de mi nem álltunk be a sorba, mert Orion jóvoltából tudtuk, hogyan lehet kikerülni a sorállást. Így aztán elmentünk a Palatinusra, vagyis a régi paloták romjait megnézni. Itt vettük azt a kombinált belépõjegyet, amivel be lehet menni a Colosseumba is. Innen irány a Forum! Mivel kiderült, hogy van közvetlen átjárás is, Wilsonbá fél családját ügyesen otthagytuk a bejáratnál…
Tikkadtan értünk fel a Palatinus-dombra, majd le a Cordonata lépcsõn, és becéloztuk a Teverét. A „száj” elõtt olyan sor álldogált, hogy csak pislogtunk. (minden kínai turista meg volt gyõzõdve róla, hogy neki oda feltétlenül be kell dugni a kezét. És mi van, ha tényleg leharapja?)
A Tevere-parton sétálva már a csapat egyik fele kezdett fáradni és megéhezni. Népszerû volt a McDonald's és a büfék. 
Tankolás után újult erõvel indultunk a Pantheon felé. Csodás volt, kár, hogy fel volt belülrõl állványozva. Remek fényképek készültek itt az elszálló lelkekrõl. A mellette lévõ cukrászdában van állítólag a legjobb fagylalt Rómában, de ezzel néhányan nem értettek egyet. Ízlések és pofonok…
Innen mentünk a borzalomba. Így hívják a Viktor Emmanuel-emlékmûvet a rómaiak, mert haragszanak rá.
Haragszanak vagy nem, piszokul vigyáznak rá. Itt minden tilos: enni, inni, lépcsõre ülni stb. Ja és az õrök vigyáznak is rá, hogy a tilalmat mindenki be is tartsa.
Itt mondta azt Ricardo, hogy mázlink van, hogy ilyen kellemes a idõ, lehetne sokkal melegebb is. Pedig szerintem többekrõl folyt a víz így is, hát még ha tényleg meleg lett volna….
És ekkor visszaértünk a Colosseumhoz. Elegánsan leelõzve a még mindig hosszú sort, simán bejutottunk. Ez egy monumentális élmény volt, egyszerûen csodálatos!
Akiknek még mindig volt energiájuk (már elég kevesen maradtunk ilyenek), még elmetróztunk a Sta Maria Maggiore templomig, majd megnéztük a San Pietro in Vincoli templomot, ahol Szent Péter láncait õrzik. Jókor, mert belépésünk után öt perccel bezárták!
Este fáradtan értünk haza, jó sûrû nap volt….

Este néhányan lementek a tengerpartra. Visszafelé kissé kalandos volt az útjuk, de egy rodeózó buszsofõr jóvoltából azért visszajutottak a kempingbe.

Hétfõn ismét Róma …
Korán reggel indultunk, hogy minél elõbb bejussunk a Vatikánba. Kétségbeesetten láttuk, hogy a múzeum elõtt kilométeres sor áll. Hát ide ma nem jutunk be! Úgy döntöttünk, elõbb a Szent Péter-bazilikába megyünk. Itt kapott el bennünket egy nagy esõ, de a kolonnádok alatt nem áztunk. A biztonsági intézkedésekkel azonban meggyûlt a bajunk. Volt, akit rövidnadrág, volt, akit az átvilágításon talált bicska miatt nem engedtek be. De kreatívan megoldottuk a problémákat, végül mindenki bejutott!
Csodálatos volt a bazilika, a társaság nagy része a kupolából is megcsodálta a kilátást! 
Innen továbbindultunk az Angyalvár elé, feladva merész terveinket a Vatikáni Múzeum meglátogatásával kapcsolatban.
De volt, aki nem adta fel! Négy merész vállalkozó egy irodán keresztül – némi felár ellenében – sorban állás nélkül bejutott! Gratulálunk nekik! Mi sorsunkba beletörõdve indultunk tovább…
Az Angyalvár elõtt átkeltünk a folyón, közben megcsodáltuk, mennyi kacatot árulnak jórészt tengerentúli területekrõl származó bevándorlók, és vettünk is néhány emléktárgyat.
Ezután Róma szökõkútjait csodáltuk meg: A Piazza Navonán a Dunát is megszemélyesítõ Fiumeit és a Trevi-kutat. A Kapucinusok templomában hátborzongató élményben volt részünk. Szent földbe temetett barátok csontjaiból készült minden berendezés a kápolnában…
Még megnéztük a Spanyol lépcsõt, a bárkaszökõkutat és a Lateráni templomot.
A Szent Pál-templomra már csak néhány nagyon elszánt egyénnek volt ereje…
Róma mûemlékei gyönyörûek, amúgy egy nyüzsgõ, kicsit piszkos, érdekes város, nem szabad kihagyni!
A római városnézéseinket a kellemesen hûvös – vagy kevésbé forró – idõjárás miatt maximálisan teljesíteni tudtuk. 
Lukiéknak egy igazi MTT-ben volt részük! :) Összefutottak Palesékkel, akik repülõvel érkeztek Rómába.

Kedden elindultunk Sorrento felé.
Meg kell említeni, hogy a sátras családok minden helyszínen a sátorverésnél és a bontásnál is hihetetlen szervezettséggel, precizitással pillanatok alatt elkészültek! :)
Sorrentóból – miután elfoglaltuk a szállásainkat – busszal és vonattal felkerestük Pompeit.
Este egy páran elindultak kocsival a tengerparton vezetõ gyönyörû úton Amalfi felé.

Szerdán egy kis hajó jött értünk a kemping „kikötõjébe”. Ez gyakorlatilag egy szikla volt, amire kitolták a hajóhidat. 
Irány Capri! A hajó minden nevezetességhez elvitt minket. Sajnos, a hullámzás miatt nem mehettünk be a Kék barlangba. A hajóút néhányunkat igencsak megviselt, dúlt a tengeribetegség.
A szigeten busszal mentünk fel a különbözõ szintekre. Az út rendkívül keskeny, kanyargós. Két jármû alig fér el egymás mellett. Volt, ahol tolatni kellett, hogy a szembejövõ tovább tudjon menni.
Páran bementünk Axel Munthe házába, gyönyörû volt a kertje, igazi paradicsom. Aztán felmentünk a sziget legmagasabb pontjára libegõvel. Fantasztikus volt a kilátás: kék ég, azúrkék tenger, hófehér sziklák…
Természetesen megkóstoltuk a kötelezõ citromos limonádét, és vettünk egy kis limoncellót.
Csavargásaink után többen is taxival mentünk le a kikötõhöz (alku a taxissal, teli kocsik), ahol a többség fürdött egyet a tengerben a hajó indulásáig. A tengeribetegek Giovanni javaslatára ittak egy sört, hogy jobban bírják a visszautat. De a Daedalonnak is nagy volt a keletje…
A visszafelé úton is megnéztünk néhány szép dolgot (pl. Fehér barlang), átmentünk a Faraglioni sziklák egyikén lévõ résen a hajóval, majd a nyíltabb vízen egy tanker keresztezte az utunkat. A kapitány „irányba” fordította a hajót. De egy nagy hullám így is telibe kapott minket. Akik elöl ültek, teljesen eláztak. Néhány elektromos cucc is tönkrement. Nem tudjuk, mennyire volt életveszélyes a szituáció, mindenesetre a legénység humorizálására a többség jót nevetett az egészen, de néhányan komolyan aggódtak.
Ezen az estén is sokan autóztak egyet a tengerparti úton.

Csütörtök a kalandos utazás napja! Két csoportot alkottunk. Az egyik azonnal a Vezúv felé vette az irányt, míg a másik ismét Amalfi felé indult, hogy nappal is megtekintse a gyönyörûséges tájat. 
A Vezúvnál ismét találkoztunk. Az elsõ csoport akkor indult tovább Firenze felé, mikor a második érkezett.
Mobius Évát Rómában repülõre tette, mert haza kellett jönnie, és úgy volt, hogy késõbb ismét csatlakozik hozzánk. (Mobius elmegy érte Velencébe, és elhozza Firenzébe.)
Az elsõ csoport szakadozottan haladt Firenze felé. A második csoport igyekezett utánuk menni. Orvietónál mindkét csoportból volt, aki felment a kis városkába.
A firenzei Michelangelo kempinghez több lépcsõben érkezett meg a csapat. Telefonon mindenki elõre értesült, hogy baj van, nem jó a kemping. A helyszínen úgy döntöttünk, hogy nem maradunk ott, hanem visszamegyünk Cavallinóba (Giorgio szerencsére fogadott minket). 
A Michelangelo kempinggel az volt a bajunk, hogy az nem egy autós kemping, hanem egy hátizsákos turizmusra berendezett terület. Elõre felépített sátorházakkal. Errõl tudomásunk is volt, de valahogy nem egészen ilyennek képzeltük. (Azért választottuk ezt a kempinget, mert a másik általunk ismert lehetõség aránytalanul drága volt.) 
A másik nagy probléma az volt, hogy a kocsikat nem lehetett elhelyezni. A kemping útjainak szélén kellett volna hagyni, ahol gördeszkáztak, bicajoztak a fiatalok. Egyáltalán nem volt biztonságos. És ezért még pénzt is kértek, míg a többi kempingnél a szállásunk mellé állhattunk – ingyen!
A kempingnek tájékoztatni kellett volna a Klubot, hogy ez nem egy autós kemping. Mi nem tudtuk, hova megyünk, de õk tudták, hogy egy autós társaság érkezik hozzájuk!
A befizetett elõleget veszni hagytuk és távoztunk.

A társaság egy része azonnal elindult Cavallino felé, míg mások maradtak Firenzében egy kis éjszakai városnézésre, és csak késõ éjjel indultak el Cavallino felé. Krisztián76-ék éjszakára kerestek – és szerencsére találtak is – egy szállást.

Mi sátrasok- Gáborék, Benjyék és PEx2-ék- elmentünk szállást keresni. A térkép jelölt egy kempinget a város szélén, megnéztük azt, és rögtön szimpatikus lett. Egy régi kastélyt alakítottak át turistaszállóvá, a falakon freskók sorakoztak, és a parkja szolgált sátorhelyként. Nem volt tömeg, olcsó volt, tiszta, egyszóval tökéletes. Késõ éjjel vertünk sátrat, így jólesett a konyak. 
Másnap kicsit késõbb is keltünk, de elmentünk Pisa-ba. Nagyon szép volt, ám a Ferde Toronyba csak késõ délutánra lett volna idõpont, így azt kihagytuk. Csak a keresztelõkápolnában és a Dómban voltunk. Szerintem a Ferde Torony lentrõl is klassz élmény, illetve megdöbbentõen szép maga az épület-együttes. Jóval dél után indultunk vissza Firenzébe, útközben megálltunk egy Autogrill parkolójában, és a Benjyék által otthonról hozott hazai fasírtot ársütöttük a kempinggázon, csináltunk hozzá rizi-bizit, a fiúk hot-dogot kolbászból., és istenesen beettünk. Ebbõl következik, hogy késõn értünk Firenzébe. Ott tettünk egy nagy sétát, bementünk a Dómba, majd tátott szájjal bámultuk a Ponte Vecchio-n az aranymûvesek munkáit. (több volt a rendõr, mint a nézelõdõ!) Másnap sátrat szedtünk, és nem az autópályán, hanem az Appennineken keresztül szerpentinezõ gyönyörû, de lassúbb úton jutottunk el Cavallinó-ba, így csak délutánra értünk oda.

A Cavallinó-ba átsietõ csapatnál pénteken az izgalmak kiheverése volt soron. Este azért bementünk Lido di Jesolóba.

Szombaton ismét a semmittevés következett. A sátras különítmény is megérkezett.
Este közös búcsúvacsorát rendeztünk a kemping éttermében.

Vasárnap elindultunk hazafelé! Az elõre eltervezett Grossglockneri kirándulással fûszereztük az utat. 
A társaságból többen is lementek a gleccserre. Hihetetlen volt látni, hogy néhány évtized alatt mennyire visszahúzódott a jég! 
Ott lent a gleccseren parányi pontocskák voltunk csak a fentmaradóknak. PMR-en hiába kommunikáltunk, nem tudtak minket beazonosítani. Egészen addig, míg össze nem gyûltünk, és egymás kezét megfogva egy kört nem alkottunk. (Renault-sok lévén rombuszt kellett volna … :) ) Ekkor már fentrõl is látni lehetett minket. A hazafelé vezetõ utat több kisebb csoportban tettük meg. Mindenki szerencsésen hazaért!

A kisebb-nagyobb zökkenõk ellenére felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk!

 

 Telamon Glass Kft