Az osztrák Renault Club 2. találkozója, 2003. május 30-31.
Az Osztrák Renault Club második alkalommal rendezte meg Nemzetközi Renault találkozóját
2003. május 30-31. között Leutschach-ban (Stájerország, Ausztria).

A program szabad fordítása megtalálható a RenaultClub.hu honlapján.

A Mégane Klub tagjai közül Erga628 vett részt, akinek beszámolója segítségével kaphatunk ízelítőt a találkozó hangulatából:

2003.05.30-án (szombaton) volt a túra; mi tehát a négynapos program egy napján vettünk csak részt. 8 órakor indultunk Nagykanizsáról egy 1.6-os 16 szelepes Clio-val. Nagyon jól viselkedett az úton, semmi probléma nem volt, végig csendben, kényelmesen utaztunk. Illetve mégsem egészen csendben (mélynyomó:-P).

Egy, a magyar-szlovén határon történő kisebb eltévedést és Szlovéniában Odranci-ban történő gyorshajtás miatti 7500 szlovén dolláros büntetést leszámítva simán ment minden az úton, odafigyeltünk a táblákra, simán odataláltunk... A szlovén-osztrák határon semmi gond nem volt. Kicsit több, mint 3 óra volt az út oda.

Leutschach-ba beérve feltűnt, hogy korrektül ki volt táblázva a "Reneult-treffen" helyszíne, nagy sárga transzparensek gondoskodtak arról, hogy senki ne tévedjen el. Nemsokára megpillantottuk a tali helyszínét. Egy nagy placcon volt a sok tuning-Renault. Ez egy elkerített, nagy terület volt, ahová autóval csak azok mehettek be, akik "hivatalosan is" részt vettek a talin, vagyis a négynapos programra befizettek összesen 15 Eurót, mely a kempinget is magában foglalta. Így tehát a kinti (őrzött) parkolóban hagytuk a Clio-t és gyalog mentünk be a tali helyszínére.

Rengeteg sok szép autó volt, melyről ezen az oldalon láthattok képeket. Ami a legjobban tetszett, hogy szépen, igényesen, ízlésesen voltak megcsinálva a gépek; nemigen voltak tehát giccses, "cicás" autók. Mindegyiknek volt valami jellegzetessége.

A Clio-fórumos ismerősök a strandon voltak, mikor mi megérkeztünk. Telefonosegyeztetés után leugrottunk hozzájuk, majd vissza a tali helyszínére és olyan déltől kb. fél 3-ig megnézegettük az autókat. Ekkor készültek a képek is. Többen is mondták, hogy a legértékesebb autó az R5 GTT volt (piros-sárga- fehér) színben. 1.4-es motorja olyan 320 LE körüli teljesítményt tudott, és kb. olyan 345-ös gumik voltak alatta. De kívülről csak egy régi ócska autónak tűnt annak, aki nem értett hozzá. Volt még nitrós Laguna, beszélő Mégane Break, italbár-csomagtartójú Clio és sok hasonló jópofa dolog. A családtagok sem unatkoztak: volt gumiszőnyeges, Bungee-jumping -köteles ugrálási lehetőség, kis kajálda, egyebek...

És a környék is nagyon szép volt. Tipikus stájerországi hegyek, tiszta levegő, csak kár, hogy aznap nagyon meleg volt. 3 órakor egy tűzoltókocsi fellocsolta a területet, melynek egy része sártengerré változott, ebben 2-3 régi autó (kocka Corsa, Uno, Pug 305) csúszkáltak, raliztak. Jó volt. A végén az Uno-t szétverték. Nem tudni, miért, ez is része volt a programnak. Először a feje tetejére borították, majd baseball-ütővel szétkalapálták. A kiszakadó egyik kerékre egy izomagyú fritz akkorát ütött, hogy a visszapattanó ütő eszméletlenre koppintotta a kis buksiját. De magához tért:-).

Ez után kezdődött a rendhagyó gyorsulási verseny: egy meredek dombon, aszfaltúton felfelé gyorsultak az autók; egyesével. Nem két autó versenyzett, hanem mindig csak egy és mérték az idejüket. Az emelkedő alján egy ékkel támasztotta ki a versenybíró az autók bal hátsó kerekét, hogy ne kelljen kézifékkel indulniuk. Brutális kipufogóhangok, égett gumiszag, töménytelen gumifüst és sok más nyalánkság tette a program ezen részét a tali legjobb hangulatú programjává (szerintem).

Az első induló egy 2.0-s Clio volt. Sebring kipufogójának akkora hangja volt, hogy az az ottani összes autónak becsületére válhatott volna. Nagyképű, kék hajú sofőrje azonban nagyon beégett: elindult, parketta, de érezte, hogy csak folyik alatta a gumi és feltette 2.-be. Csakhogy olyan meredek volt a domb, hogy az még a 2.0-s Clionak is sok volt, így alapjárat-közelbe esett vissza a fordulatszám és kissé erőlködve tudott csak felmenni. Nagyon rossz időt ment. A többiek már tanultak a hibából, sőt, a vége felé indulók már nagyon okosan, 1.-ben szakaszos kuplungcsúsztatással és pillanatnyi gázelvételekkel próbálták a maxi nyomatékot az útra vinni. Gyorsult mindenféle autó. Kezdve a 650-es Fiat-tól a 3.0-s V6-os Clio-ig. Volt még 1.9 dCi Master is, sőt, turbós Mégane Coupé is.

Egy kis R5-ös (magyar) kissé szerencsétlenül járt: a domb tetején elfogyott a pálya és már nem tudott megállni, belement az agyagfalba. Szerencsére csak a lökhárító bánta.

Miután vége lett a gyorsulásnak (olyan 5 órakor), hazaindultunk. 2 és fél óra alatt haza is értünk, hazafelé már semmi gond nem volt.

Nagyon jól sikerült tali volt, egyedül a sátrasok panaszkodtak, hogy alacsony volt a komfort, de nekünk ugyebár ez nem volt hátrány. Jó volt a hangulat, szépek voltak az autók és a csajok. Ha Isten is úgy akarja, jövőre is ott leszek:-)