Akár azt is gondolhattuk volna, hogy ősz van, amikor gyülekezni kezdtek a résztvevők a parkolóban, olyan enyhe idő köszöntött ránk. Pedig a naptár már decembert mutatott. Egyre jöttek a Mégane-ok (és más típusok), egyre nagyobb feltűnést keltve a környéken.

1/2 11 után nem sokkal aztán megindult a konvoj. A parkolóból való kijutás természetesen megszaggatta a sort, de a 2-es úton sikerült összerendeződni, a többi autós nem kis örömére. Mivel a biztonságot tartottuk a legfontosabbnak, így a száguldásról lemondtunk, ami nem váltott ki túlzott lelkesedést a kb. 2 km-es sor végén haladó idegen autók vezetői részéről. Igaz, ez nem rontott semmit a résztvevők hangulatán.

12 óra körül érkezett a társaság a Szent Orbán Fogadóhoz. A parkolóból a terembe sétáltak. Lényegében teljesen ki lett használva a terem „kapacitása”. Amíg az ebédet előkészítették a konyhában, addig a gyerekek egy része az udvaron álló hóemberekkel ismerkedett, a klubtagok pedig az „ivászatot” kezdték meg. :) Az ebéd többé-kevésbé simán lezajlott, ami ekkora társaságnál nagyon jó eredmény. A felszolgált ételek finomak voltak, senki nem maradt éhen.

Ebéd után következett a műsoros program. Ez egy kicsit csúszott, mivel a fellépő művészek kicsit késtek, de azután minden visszakerült a rendes kerékvágásba. Először egy Mégane kombi, azaz break-tánccsoport lépett fel, amit egy bohóc-bűvész-show követett, a gyerekek nagy örömére. A műsor végére minden gyermek különféle formájú lufikkal szaladgált, amit a bohóc alkotott. A bohóc után egy meglepetés következett, óriási sikerrel: a Mégane Klub Dance Trio (Anikó-Borsó-Mesi) mutatta be, hogy ők hogyan képzelik a Mikulást. Vagy azt mutatták be, hogy a Klub férfi tagjai hogy képzelik? Ki tudja! Mindenesetre nagy tetszést aratott a bemutatójuk.

Őket egy meghívott tánccsoport követett, akik előbb egy alapos fertőtlenítést végeztek némi füsttel fűszerezve, majd egy remek koreográfiájú táncot adtak elő. Utánuk közkívánatra ismét a Klub lány-csapata adta elő a táncát, hasonló (sőt talán még nagyobb) sikerrel, mint először.

Ezután pedig a lázas várakozás kezdődött, hiszen várható volt az igazi Tuzikulás! A gyerekek (kisebbek és nagyobbak egyaránt) nagyon várták már, és nem hiába. Miután csalhatatlan jelek érkeztek, hogy már a közelben jár, Nono-Kata összegyűjtötte a gyerekeket, és közös énekszóval várták, fogadták a nagyszakállút (akiről bevallhatjuk, hogy nem izgult kevésbé, mint a gyerekek). A Tuzikulás – miután belépett a terembe – a gyerekeket egyenként, illetve a testvéreket együtt hívta magához. Minden gyermektől kért valami kis éneket, vagy bármit, amivel készült. A nagyobbak már nem nagyon akartak szerepelni, a legkisebbektől, pedig nem is volt várható. De az óvodás-kisiskolás korosztály szépen kitett magáért.

Először Valerie-Kata játszott egy dalt furulyán, majd Phoere-Ferkó énekelt a Tuzikulásnak, tőlük ez várható is volt. De talán nyugodtan mondhatjuk, hogy idén a legmeghatóbb produkciót Gregory-Timus adta elő. Olyan halk volt, hogy csak a Tuzikulás hallhatta, (végül is neki szólt a dal), de olyan átéléssel, lelkesedéssel, a közönségtől kissé megszeppenve adta elő a dalát, hogy az sokáig emlékezetes marad mindenki számára, aki láthatta őt. Valószínűleg ő is sokáig fog emlékezni erre a Mikulásra.

A gyerekek a mikulás-csomag mellé egy-egy játék GPS-t is választhattak, melyet magpet ajánlott fel, aki jelen is volt családjával a találkozón. Ezúton is köszönjük neki az ajándékokat!

A kicsik és nagyobbak magajándékozása után következtek a „nagy-gyerekek”. Ajándékot kapott a Tuzikulástól MZ/X Móni és MZ/X a találkozó megszervezéséért, lotht a klub bankügyeinek intézéséért, Roller az erdélyi segélyakció megszervezéséért, Stefi mint a „klub szerelője”, Geribor az SMS-Center létrehozásáért és működtetéséért, orion a nyugati végeken történt szervezkedéseiért, Bigy több találkozó zajgenerálásáért, Anikó és Mesi pedig többek között a sokadszori krampuszkodásért. A meghívott tánccsoport vezetője és a Klub vendége, Ujvári Zoltán is ajándékkal távozhatott. Persze a végén a Tuzikulás is kapott útravalónak egy kis ajándékot. Ezután a gyerekek énekének kíséretében a Tuzikulás elballagott, a krampuszok pedig szaloncukorral kedveskedtek a résztvevőknek.

A műsoros rész zárásaként a születésnapi torták érkeztek, a Mégane-család három tagját formázva (az egyikük a Bigy-mobilról lett mintázva), persze a létszámra való tekintettel némi kiegészítő tortával együtt. A résztvevők „Happy birthday” dalával egyidőben beindultak a tortákra rakott kis tűzijátékok, majd ezután beteljesült a torták sorsa. A tortákat eredetileg a vacsora után tervezték felszolgálni, de voltak néhányan, akik nem maradtak vacsorára, így előbbre került a programban az ünneplés.

Nem sokkal később megérkezett a vacsora is, szendvicsek, illetve vadsült, hagymás-burgonyasaláta, valamint görögsaláta. Ekkor már sötétség borult a környező tájra, így Andrew az éj leple alatt előkészítette a meglepetését, ami hamarosan fénybe borította a környéket – no meg halálra rémisztette a környék vadjait. Egy látványos tűzijáték kezdődött az épület mellett, méltó befejezése volt a születésnapi ünnepnek.

Ezt követően lassan útra keltek azok, akik nem maradtak éjszakára (közülük volt, aki éjfél után kelt útra), a többiek pedig késő estig-virradatig folytatták a bulizást.

Másnap – reggeli után – rendeztük a számlát, majd a csapat „maradéka” bowlingozással búcsúzott Kóspallagtól.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 3 éves születésnap alkalmából rendezett találkozó méltó folytatása volt a korábbi remek klubtalálkozóknak.