Részvevők: Kopi, Luki, vv65, vv65-era, TUZI, Kopasz, KoAn, BBird, Wartburgos, Dodi, THE FIREMAN, Békakirály, Nono, Natalyel, Bigy, QSYpapa, BonBer, Gabo, Devo, Gabesz, Bolti, VeZo, Extreme, YCSM, kopaszrac, Guifater; GUI1, Nagyzéé, Tika, Pales Összesen 33 tag (64 felnőtt, 15 gyermek) és 2 fő vendég

Az időjárás a kegyeibe fogadta a portyázó Mégane Klub tagokat. Az előző heti esős időjárás ellenére ragyogó időben indult útnak a résztvevők első fele, hogy bevegyük Szerencs várát, majd az út porát jófajta tokaji nedűvel öblítsük le.

Miskolcon találkoztunk a csapat többi tagjával, és a már korábban megismert rendőri felvezetés örömeit élvezve keltünk át a városon. Szerencsen idegenvezető szakértő kalauzolásával kerültünk a magyar történelem közelébe. Megindító volt a szerencsi református templomban hallgatni a rövid összefoglalót a helyszín történelméről.

Kézzelfogható közelségbe kerültünk a történelemkönyvünk lapjairól már olyan jól ismert eseményekhez. A várlátogatás során pedig az Európában egyedülálló képeslap-kiállítást néztük meg.

Ezt követően a Bodrog és a Tisza összefolyásánál, a Tokaj hegy lábánál lévő Bonchida Csárdában költöttük el ebédünket. Az elfogyasztott halak inni kívántak, ezért sietve Tarcalra buszoztunk, ahol az Orémus pincészet vezetője Bacsó András kalauzolt bennünket.

A pincészethez tartozó birtok területei közül leghíresebb a névadó Oremus dűlő, amelyben a hagyomány szerint Szepsi Laczkó Máté a sokáig elsőnek tartott aszúbort készítette. A felújítás során modern, de a hagyományokat tiszteletben tartó épületet alakított ki az Oremus, amihez rendkívül szép és jó adottságú XIII.-XVIII. századi pincék kapcsolódnak.

Végigkísérhettük a szőlő útját, majd megtekintettük a történelmi pincerendszert is, ahol meg is kóstoltuk, hogy mit rejtenek az évezredes járatok. Meggyőződtünk róla, hogy a tehetséges, hozzáértő kezekben a szőlő arannyá válik, és megértettük miért mondta a Napkirály a tokajira: „A királyok bora, a borok királya.” A felfedezők másik csapata a Tokaj hegyi kilátót látogatta meg, és gyönyörködhetett a táj szépségeiben.

A természetet eme két csodáját felfedező csapat ezt követően a helyi gimnázium kollégiumában egyesült, hogy a napot a megszokott beszélgetéssel, tánccal koronázzuk. A csapatszellemet dicséri, hogy rövid idő alatt a szorgos kezek munkájának köszönhetően roskadoztak az asztalok a finom szendvicsektől. Ismét bebizonyítottuk, hogy a együtt végzett munka szórakozás is lehet.

Másnap reggel a Forma 1 aktuális futamának közös végigizgulása után ismét útra keltünk. Megismertük a sárospataki várat, a Vörös toronytól a kazamatákig. Hogy ezen a napon se maradjon el az ismerkedés a borokkal, a Vár melletti Rákóczi pincét is meglátogattuk.

Beleszippantottuk az elmaradhatatlan „pinceszagba”, hörpinthettünk a Pajzsos pincészet boraiból. Persze itt már volt, akinek csak az előbbiből jutott. S csak hogy ne keljünk útra éhesen betértünk a Vár étterembe, ahol méltóan fejeztük be a kétnapos programot.

Fárasztó, de nagyon gazdag két napot töltöttünk el a Hegyalján. Élményekkel gazdagon indultunk haza, s megállapítottuk, hogy érdemes lenne megismerkedni hazánk többi borvidékével és azok kincseivel is.